Nem gondoltam volna, hogy egyszer egy Tokio Hotel koncertre azt fogom mondani, hogy csak pénz kidobás volt. De a csehek ezt is elérték

2010.03.15. Prága. Az első Tokio Hotel koncert, amin részt vettünk ebben az évben.
Egy nappal előtte 14-én indultam barátnőmmel, Málnával. Az Orangeways egyik prágai járatával mentünk. A busz fél 7kor indult Pestről az FTC Stadion mellől.

Semmit nem aludtunk szinte előző este, ugyanis olyan 9-10 körül kigyalogoltunk az esztergomi Tescoba a Fogastól. (Vagyis kicsit arrébbról). A lényeg, hogy eleget gyalogoltunk. xD Takarót akartam venni, hogy azért mégse fagyjunk meg. (Vagyis csak én, mert Málnának volt pokróca.) Nem is tudom, hogy hihettem egy pillanatra is, hogy majd kapok. Vettem két tök vékony, polár takarót, ami semmire nem volt elég persze.

Aztán éjjel nekiálltunk festeni egy transzparenst. Azaz egy lepedőre, hogy „Ungarn will Tokio Hotel”. Elég sokáig elpepecseltünk vele, főleg, hogy csak lassan tudtunk haladni, mert mindig meg kellett várni, hogy megszáradjon a festék. Kb. 1, fél 2 fele végezhettünk vele. Olyanok voltunk már, mint a hullák. Egyből ágynak estünk. Kemény ¾ órát tudtunk aludni. Gyors hajvasalás, sminkelés és irány a vasútállomás. Persze gyalog, és nem mondhatnám, hogy közel volt. 03:33-kor indult a vonatunk. Szunyáltunk egyet, zenét hallgattunk és csináltunk pár fotót. xD

Pesten gyorsba átvágtáztunk, illetve metróztunk a nyugatitól az FTC Stadionig és lecsöveltünk. Majdnem a krakkói járatra szálltunk fel. xD Durva lett volna.
A busz egy full extrás, bőrüléses luxus busz volt. Ingyen meleg itallal, és még egy fülhallgatót is kaptunk, ami persze elég gagyi volt, de nem ez volt a lényeg. Levetíttek egy biztonsági intézkedéses videót, utána meg filmet nyomattak. Hat és fél óra út eléggé, hogy is mondjam, megterhelő volt. Kockásra ültük a seggünket, hogy szépen fejezzem ki magam. xD Egyedül Pozsonyban tudtunk egy kicsit nyújtózni a fél órás szünet alatt.

14:08-ra értünk a prágai Florenc térre. Eléggé hideg volt és az eső is szemerkélt. Beültünk egy meikibe, hamikáltunk, pipikéltünk (én belógtam és nem fizettem a wc-ért xD) és elindultunk megkeresni a Tesla Arénát, ami naná, hogy Prága másik végében volt! Úgy néztünk ki, mint két csöves: táskákkal, takarókkal, és nyakig bebugyolálva. Málnán konkrétam 3nadrág és 4pulóver volt. xD Ja és az egyik lábán 3 a másikon 1 zokni. xD

A térképem kicsit gagyi volt (googles xD) és egy autóalagúton vezetett át. Sajna oda nem hajthattunk be gyalog, így meg kellett kerülnünk a dombot vagy mit. Így persze el is tévedtünk rendesen. Megkérdeztem egy cseh férfit, hogy hogyan jutok el a csarnokhoz és szerencsére útba tudott igazítani. Csak 3 utcával jártunk arrébb, mint amit a térkép mutatott. xD Körülbelül 1-1,5 órás kínkeserves gyaloglás, WC-re rohangálás után megérkeztünk végre. (Kipróbáltuk Prága össze mekijének és KFC-jének a budiját xD).

Hát őszintén szólva, nem erre számítottam. A csarnok eléggé kicsi és ratyi volt.
A csarnok előtt már ott voltak a németek, köztük Vanessa is. (Sokan csak rosszat hallottak róla idáig, de ne higgyetek az ilyen vádaskodásnak! Semmi nem igaz belőlük.) Nagyon kedves volt velünk. Elmondta, hogy a cseh fanclub (ami hivatalosnak hirdette magát, de persze nem az volt) egy tök igazságtalan számrendszer alapján akarja az embereket beengedni a csarnokba. Egy sms-t kellett küldeni, és kaptunk egy sorszámot. Persze a csaj az ismerőseinek, meg a talpnyalóinak (mert akadt belőlük rendesen) már kiosztotta a számokat előre. Persze lázadtunk rendesen a rendszer ellen.

Este nagyon durván lehűlt a levegő. Minden volt, amit el tudtok képzelni: hó, eső, havas eső, villámlott, tornádó… Szörnyű volt. Szerencsére Vanessa megengedte, hogy a a kocsijukban aludjunk, különben tuti megfagytunk volna. 22 után befutottak Anették is. Elmeséltem nekik mindent a számrendszerről és amit Vanessa mondott, aztán együtt fagyoskodtunk tovább.

Másnap visszamentünk a csarnok elé és ott várakoztunk. A csehek egyfolytában azt hajtogatták, hogy menjünk hátra, mert ők fognak először bemenni. De sz*rtunk rájuk. Nehogy már! Mi kint aludtunk a csarnok előtt a -20 fokban, ők meg otthon a meleg ágyukban és mi álljunk hátra? Még mit nem! Lett is elég nagy tömeg balhé ebből!

Vanessa beszélt néhány biztonsági őrrel, de ők se tudtak, mit csinálni. Így maradtunk a helyünkön és csak imádkozni tudtunk, hogy minden sikerüljön.
A szervezetlenséget mutatja az is, hogy a csehek nem állítottak fel kordonokat. Legalábbis nem úgy, ahogy kellett volna. Csak leraktak egyet elénk, hogy ne legyünk útban és ennyi.

A délelőtt folyamán kicsit késve ugyan, de megérkeztek a kamionok is Lengyelországból, amik a színpadot hozták. Azért késtek, mert nagyon fagyosak voltak az utak, és alig bírtak haladni. Nagyon hideg lehetett Lengyelországban, mert a kamionok úgy néztek ki, mint egy jobb vízesés. Szó szerint folyt róluk a víz, ahogy olvadt a jég.

A biztonsági őrök, és azok, akik a színpadot állították fel… hát… biztos, hogy 8 általánosnál nem jutottak tovább. Egész nap ettek, cigiztek, szemeteltek, rajtunk röhögtek. Annyi eszük se volt, hogy normálisan leszedjék a kamionról a rakományt. A kicsi cuccot nagy targoncával, a nagyot meg kicsivel szedték le. Na igen, csak a targonca nem bírta el. Majdnem felborult, ezért vagy nyolcan ráállak a hátuljára. Mire nagy nehezen leszenvedték (persze jól kiröhögtük őket xD), az ajtón nem fért be a cucc. Nekifutottak, hogy majd betolják, de jól nekimentek a falnak. Annyira gázok voltak. Ennyit a csehekről.

Közben a fiúk is megérkeztek. Két zöld busszal jöttek, kicsit később pedig a turnébuszok is befutottak.

A cseh fanclub vezetője folyamatosan ordibált velünk, hogy takarodjunk hátra. De továbbra se hallgattunk rá. Aztán bemondta egy hangosbemondóba, hogy azok akiknek 1-100ig van sorszámuk álljanak az ajtó elé. Na itt szabadult el a pokol. A csehek előre akartak jönni, mi meg nem mozdultunk a helyünkről. Kordon híján mind a 3000 ember egy helyen nyomorgott. A heringek ehhez képest köszönik, nagyon jól érzik magukat a dobozban. Szörnyű volt! Minden honnan lökdöstek. A biztonságiak hátra, hátulról elölre, balról jobbra, jobbról balra.

Aztán kijöttek a rendőrök is. Először csak egy járőrautó. Állítólag a csaj hívta ki őket. Majd elment és helyette egy kisbusz jött állig felfegyverzett rendőrökkel. A cseh csaj odament hozzájuk és elmondta nekik, hogy nem akarunk beállni abba a sorrendbe, amit ő kitalált. Persze jól kiröhögték.

A biztonságiak közben elkezdték felállítani a kordonokat. Eddig hol voltak a kordonok? Miért a tömegben kell elállítani? No comment…-.-

Úgy volt, hogy kapunyitás 17:00kor lesz, de nem lett belőle semmi. A tömeg egyre jobban megőrült. A biztonságiak alig tudták visszatartani. Mindenki be akart menni. Szerintem ezek voltak életem legrosszabb órái, az biztos. Ha meg tudtam volna mozdulni, haza mentem volna. Többször is megfordult a fejemben, hogy ennyi volt. A mentősök (2 mentőautó jött) se tudtak semmit csinálni. Többen lettek rosszul a tömegben. Szerencsére én nem. Igaz levegőt alig kaptam, de már azért is tartottam magam. A barátnőimtől elszakadtam. Majdnem elhagytam a táskámat is. Közben eleredt az eső is. Legszívesebben sírtam volna. Ezt a szervezetlenséget. Kész katasztrófa volt. Mindenki lökdösődött. A biztonságiak meg csak ordibáltak, hogy „Kurvi, picsu dozadu” (Nem tudom, hogy helyesen írtam e, de nem ez a lényeg. Azt, hogy kurvi meg picsu gondolom mindenki érti. A dozadu annyit jelent, hogy hátra.) Szép mondhatom. Biztonságiaktól azért énnél többet vártam volna.

Fogalmam sincs, hogy mikor és hogy hogyan, de sikerült bejutnom. Bent megin nyomorogtunk egy sort, mert mindenki kapott egy sárga karszalagot. Megvártam Málnát, aki szerencsére csak pár emberrel maradt le mögöttem és bestartoltunk a színpadhoz. Elég sokan voltak már bent, így beálltunk az első helyre, amit találtunk. Georg oldalán álltunk a 2-3sorban. (Én mindig Georg oldalán állok. xD Eddig az összes TH koncin ott voltam :D)

A 18:00 óra helyett 21:00kor kezdődött a koncert. És mindezért a cseheknek lehetünk hálásak. Gondolom már a fiúknak és teli volt a tökük mindennel. Csodálom, hogy nem mentek el a fenébe. Előzenekar szerencsére mégsem volt. Bár tudtuk kik lettek volna. Vagyis azt nem, hogy melyik zenekar, de a tagok ott lógtak az ablakban míg mi kint nyomorogtunk. Nekik se lehetett túl sok IQ-juk. Cigiztek, köpködtek kifele, meg röhögtek rajtunk. Be is szólogattunk nekik rendesen. =)

A koncert előtt zenét játszottak nekünk. Az utolsó szám a „Wolrd Behind My Wall” Emmas Park Remixe volt. Annyira jó volt ahogy a tömeg egy emberként énekelte. Még most is libabőrös leszek ha visszagondolok.

A szám után kihunytak a fények… lehullt a függöny…(szívesen lennék a hivatásos függönypiszkálójuk :P) és elkezdődött végre! Erre vártam már 3 éve! És most itt van! Bár a csehek még az élettől is elvették a kedvem kb., mégis mikor lekapcsolták a fényeket és megszólalt a jól ismert „Tokio Hotel… Humanoid” bevezető én is elkezdtem sikítozni a tömeggel. A „tojásnak” sajna tényleg hiányzott a teteje (mint tudjuk az valahol a tengerbe fagyva tengeti napjait xD), de azért ígyis jó volt. A koncert szerencsére németül volt, kivéve a „Hey You”, „Dogs Unleashed”, „Screamin’” és az „In Your Shadow”. Nekem személy szerint jobban tetszenek a német dalok (persze van kivétel), de azért egyszer szívesen megnéznék egy angol nyelvű koncertet is.

Aztán kinyílt a tojás és megjelent Bill. Hátra fésült hajjal, napszemüvegben és egy Jackos csillogós kabátban. Kész… sokkot kaptam. Csak álltam és tátott szájjal bámultam. Aztán ledobta a szemüvegét. Az első gondolatom ez volt: ez nem ő, ez nem lehet ő. Annyira más volt. Úgy megváltozott. Annyira…gyönyörű. Igen, erre nincs más szó, egyszerűen gyönyörű!

Ahogy ott futkosott össze-vissza és ahogy mosolygott. Többször váltott ruhát is a fellépés alatt. Mindegyik nagyon jól nézett ki meg kell hogy mondjam. Mikor megláttam képeken Bill fellépőruháit elszörnyedtem. De élőben teljesen más! Nagyon ütősek! Bár az egyikről nekem inkább egy villogó pillangó jutott eszembe. (Biztos így lettek a villangók xD Villogó pillangó…xD) A másik meg úgy nézett ki, mintha magára kapta volna a hűtőt, de azért jók voltak.

Amikor leültek a székekre és eljátszották a „Humanoid” akusztikus verzióját, Bill felvette a földről a plüssmacit, amit odadobtak és odatette Georg ölébe. Tiszta édes volt. Aztán jött a kedvencem, a „Geisterfahrer”. Nem gondoltam volna, hogy egyszer lesz alkalmam ezt a számot a fiúkkal együtt elénekelni. Annyira örültem neki, hogy mégis. =)

A „Dogs Unleashed”-nél Bill egy motorral jött elő a színpad alól. És az a mozgás,a mit levágott. Szívesen lettem volna a motor helyében. :P Többször voltak pirotechnikai elemek is a műsorban. Hogy ne legyek ilyen hivatalos mondhatom úgyis, hogy többször felcsaptak a lángok a színpadból. xD Elég messze voltak a kordonok a lángok miatt, de ígyis elég meleg volt azért. És a műsor végén persze az elmaradhatatlan konfetti eső.

Sajnos a koncerteknek megvan az a rossz szokásuk, hogy amilyen sokat vársz rájuk, olyan gyorsan el is mennek. Prágában nagyon elcseszték a szervezők. Nem érte meg kimenni. Főleg, hogy csak a második sorban álltunk. Persze örülök, hogy egyáltalán kijutottam,de nem olyan volt, mint amilyet vártam. Bécsben folyt.köv.! Ennél csak jobb lehet!