Nem szeretek se napl�t, se blogot �rni. Nem tudom, mi�rt, valahogy nem az �n st�lusom. De annyi mondani val�m van, annyi minden t�rt�nik velem, amiket egyszer�en nem tudok magamba folytani.
A minap Bettivel megn�zt�nk egy filmet. A c�me: Philadelphia. Egy AIDS-es �gyv�dr�l (Tom Hanks) sz�l, akit kir�gnak, mikor a felettesei megtudj�k, hogy homoszexu�lis, r�ad�sul m�g beteg is. Az ex-�gyv�d pedig bepereli a c�get. A film nagyon j�l bemutatja, hogy hogyan b�nnak az emberek egym�ssal, hogy hogyan l�ki ki a t�rsadalom mag�b�l az elesetteket, a betegeket. �s hogy ezek a szerencs�tlenek, hogyan halnak meg, lassan, k�nok k�zt, menthetetlen�l.
Az ilyen filmek alatt az ember elgondolkodik, hogy igen, ez t�nyleg �gy van. Vajon �n mit csin�ln�k ilyen helyzetben? �s vajon �n kitartan�k a szeretett szem�ly mellett a v�gs�kig, mint a filmben a f�rfi p�rja tette. V�gig n�zn�m, ahogy lassan, f�jdalmakkal k�zdve elhervad? Vagy �n is ell�kn�m magamt�l? Net�n pr�b�ln�k kitartani mellette, de nem siker�lne �s az utols� pillanatban, mikor tudom, hogy a legnagyobb sz�ks�ge lenne r�m, m�gis cserbenhagyn�m?
Az �let m�land�. Sose tudjuk, mikor �r v�get. N�ha mikor este elalszom, akaratlanul is eszembe jut, hogy mi van, ha reggel m�r nem �bredek fel? B�rmi t�rt�nhet. Sokszor hallottam m�r olyat, hogy valaki az egyik pillanatban m�g �lte az �let�t, boldog volt �s makkeg�szs�ges, a m�sikban pedig m�r halott. Vajon, ha nem �bredn�k fel t�bbet hi�nyozn�k valakinek? Vagy menne az �let n�lk�lem tov�bb, hiszen �n is csak egy voltam a sok k�z�l. Vajon mi lehet Oda�t? Milyen az �let, illetve a hal�l ott? Van-e egy�ltal�n ott valami?
Minden perc felbecs�lhetetlen �rt�k�, amit ebben a vil�gban t�lthet�nk el. Olyan j� ilyenkor odab�jni ahhoz, akit szeretsz. Ilyenkor minden perc �r�knak t�nik, minden pillanat egy �r�kk� val�s�gnak. Kettesben csak mi. Egy�tt. �r�kk�. (2010. �prilis 30., p�ntek)